"Szeretem,hogy a hangszerek
akusztikusan bárhol képesek dalolni, erdőn, mezőn, domboldalon, vagy folyóparton.
Megszólaltatásuk, a dallamok születése, a hangzások összerendezése, olyan kihívással
teli feladat, amely lehetőséget ad a bennem zajló folyamatok
megmutatására."
Ebben a programban a modern hangdob hangjait ősi hangszerek
váltják. Didgeridoo, táltosdob, loutar, dholak és egy különleges hegedű hangjai idézik
fel ezeket a régmúlt időket, amelyek kb 4000-30 000 évesek lehetnek. A
hangszerösszeállítások mai ismereteink szerint azokban az ősi időkben csak
véletlenül fordulhattak volna elő, mert a világ más - más tájain használták őket,
de ebben a műsorban együtt szólalnak meg. Jól szól az indiai dholak a turáni torokénekkel,
vagy az ausztrál didgeridoo-val. Az ősi magyar táltosdob a táltoshegedűvel, a
hegedű a didge-el, hangdobokkal.
Szinte minden létező módon keverem a hangzásokat és a ritmusokat, mert ennek a programnak a
szórakoztatás a célja.
Úgy képzelem, hogy ha közösen táncoltak az őseink - akkor, amikor még nemzetek sem
voltak - valószínűleg köröket alkotva tehették, amint ez legősibb magyar hagyományainkban is
fellelhető. Ezek a körtáncok.
Maga a koncert egy interaktív mese egy déli varázslóról, aki ázsiában bolyong és közben
kapcsolódik, zenél. A történet szövete az adott helyzettől függ. A mindennapi kérdéseink: a
helyzetem a csoportban, a családban, egy kapcsolatban, vagy akár magammal - nem változtak
ősidők óta.
Ugyanazokat a köröket futjuk, ki tudja hány ezer éve.
Őskörök.
Bár a műsorban vannak csendesebb részek, de főként olyan dallamokat játszom, amik
egy hangfürdőhöz túl pörgősek lennének.
